A gin önmagában is fogyasztható, de a karakteres ízét igazán egy szénsavas üdítőitallal együtt lehet megtapasztalni. A gin és tonik kombinációja adja azt a koktélt, aminek csak kevesen tudnak ellenállni. Érdekesség, hogy ezt a nedűt eredetileg a malária ellenszereként használták. A tonik legfontosabb összetevője a kinin.
Az ital története egészen Amerika felfedezéséig nyúlik vissza. A lázrohamokkal és görcsökkel járó betegséget a spanyol hódítók vitték magukkal az új kontinensre. Azonban az influenzával ellentétben ez nem kezdte hihetetlenül tempóban tizedelni a lakosságot. A legfontosabb gyógyitaluk ez ellen a tonik volt, amit az inkák mindenféle lázas betegségekre használtak és az alapját a kínafa, a Cinchona officinalis L. nevű növény adta.
A kivonat segített legyőzni a betegséget okozó Plasmodium nevű egysejtű élősködőt. Lehet, hogy ha minden idők egyik legzseniálisabb hadvezére, Nagy Sándor, több tonikot ivott volna, akkor nem halt volna meg 23 évesen maláriában. Persze akkor erre még nem volt semmiféle orvosság, ugyanis Európában nem volt ismert a kínafa nevű növény.